Szívcsakra

Szív csakra (Anahata)

A szívnél található. A test energetikai középpontja, és a szívvel, mint szervvel, valamint a csecsemőmiriggyel áll szoros kapcsolatban. A szívet, a vér minőségét, és a vérkeringést irányítja, valamint az immunrendszert szabályozza. A szeretet központja. A színe általában zöld, eleme a levegő. Betegségek: az immunrendszerrel és a vérkeringéssel kapcsolatos betegségek, az antitestképzés, a fehérvérsejtek képzése, és végül maga a szív, mint szerv.

Szívcsakra (Anahata)

A szív csakra állapota megmutatja, mennyire tudunk szeretni és elfogadni mások szeretetét.

Blokkolja:

Bánat, szomorúság, sértődöttség, megbocsátás hiánya, túlzott ragaszkodás, elvárások, hatalmi játszmák, közöny, érzelmi függőség

Kiegyensúlyozott működés esetén:

Érzelmileg stabilak, boldogak, nyitottak és szeretetteljesek vagyunk. Erős az együtt érző képességünk és a toleranciánk, könnyen megértünk másokat. Közvetlenek és kedvesek vagyunk, természetes számunkra az érintés és az ölelés. Kapcsolataink harmonikusak, bízunk az emberekben, észrevesszük, hogy az élet tele van szépséggel és boldogsággal. Azonnal megérezzük, ha valakit megbántunk valamivel. Könnyen el tudjuk engedni a sérelmeket, és képesek vagyunk megbocsátani. Egy mély belső nyugalom, és öröm sugárzik lényünkből stabilan. Jelenlétünkből, érzéseinkből, gondolatainkból és cselekedeteinkből árad a figyelemmel teli szeretet energiája, amit még szavak nélkül is megérez környezetünk. Szívesen segítünk másoknak, és képesek vagyunk feltétel nélkül szeretni. Könnyen be tudjuk fogadni a kedvességet, figyelmet, gyengédséget és a szeretetteli érintéseket. Szeretjük a természetet, a Földet, és erős az immunrendszerünk. Ebben az állapotban bátran megbízhatunk szívünk sugallatában, mivel érezzük, hogy mi a helyes.
Alul működés esetén:
Azt érezhetjük, hogy valami hiányzik életünkből a boldogságunkhoz. Zárkózottak és bizalmatlanok vagyunk ebben az állapotban, szívünkben sok fájdalom, korábbi sérülés és szomorúság van. Úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk eléggé szerethetőek, nehezen tudjuk elfogadni, és viszonozni a szeretetet. Nem mutatjuk ki legbensőbb érzéseinket, gondolatainkat, és nem is szeretnénk igazán megnyílni, mivel belül félünk a további sérülésektől, fájdalmaktól. Kapcsolataink ezáltal könnyen felületessé válnak, és szeretethiányt érezhetünk. Ilyenkor könnyen megbánthatunk másokat, mivel nem érezzük azt a fájdalmat, amit másoknak okozunk. Érezhetjük magunkat elszigetelve, ami ha sokáig fennáll, frusztrációhoz és depresszióhoz is vezethet.
Túl működés esetén:
Ilyenkor adni, adni, és adni akarunk, nem törődve azzal, hogy a mások befogadóak-e arra, amit mi adni szeretnénk nekik. Környezetünk ettől többnyire bezáródik, mi pedig úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk elég jók, és megpróbálunk még többet adni, segíteni őket kinyílni, amivel csak még jobban bezárjuk környezetünket. Az is problémát okozhat, ha saját magunkat, vágyainkat háttérbe szorítjuk a túláradó adás közben. Meg lehetünk győződve arról, hogy jó az amit csinálunk, hiszen jót akarunk, közben észre sem vesszük, hogy szeretetünkkel rátelepszünk másokra, ami nekik már terhes. Persze ilyenkor azt érezhetjük, hogy a másikkal van a baj, hiszen ő nem tudja fogadni, és viszonozni szeretetünket. Ez miatt csalódottságot érezhetünk. Ilyenkor érdemes megvizsgálnunk, hogy tényleg egy elfogadó, feltétel nélküli szeretet van-e bennünk, vagy inkább birtokló, irányító énünk kerekedett felül, és a szeretet nevében akarjuk megváltoztatni a másikat. Hiszen sokszor észre sem vesszük, de ott vannak rejtett elvárásaink az adás tiszta szándéka mögött.
A szívcsakra gyógyulási fázisában:
Amikor az alul működésből megnyílik a szívcsakra, érzelmileg instabillá válhatunk átmenetileg, a szeretet és fájdalom hullámai elég nagy amplitúdóval követhetik egymást. Lehetséges, hogy túlzott kedvességgel és együttérzéssel próbáljuk kompenzálni addigi szeretethiányunkat. Ilyenkor azt érezhetjük, hogy meg akarjuk váltani a világot, és küzdünk azok ellen, akik nem értenek velünk egyet. Ha pedig a másik oldalon nem tudják befogadni szeretetünket, az akár erős dühkitöréseket is kiválthat belőlünk.
A túlműködés helyre állításakor újra érezhetjük azokat a fájdalmakat, amiket a túlműködéssel elfedtünk önmagunk elől, ami átmenetileg környezetünktől való elszigetelődéssel járhat, és szükségünk lehet az egyedüllétre. A gyógyulási fázisban az is elképzelhető, hogy mindenkinek segíteni akarunk, mivel mélyen belül még nem oldottuk fel szívünk sérelmeit, és valójában nekünk lenne még szükségünk a segítségre.